A Riegel-képlet magyarázata
Peter Riegel 1977-ben publikálta ezt a képletet, amely egy távon elért teljesítményből becsüli meg a versenyidődet egy másik távon. Így írják: T2 = T1 × (D2 ÷ D1) ^ 1,06.
Az 1,06-os kitevő azt ragadja meg, amit minden futó tapasztalatból tud: ugyanazt a tempót nem tudod tartani, ha a táv megduplázódik. Az a futó, aki 50 perc alatt fut le 10 km-t, nem fog 3:20 alatt maratont futni, hanem inkább 3:50 körül. Ez a kitevő számszerűsíti a lassulást.
Miért érdemes módosítani a fáradási kitevőt
Az 1,06-os alapérték edzett futókból vett átlag. Nem mindenkire illik, és ez a versenyidő-előrejelzések egyetlen legnagyobb hibaforrása.
- 1,02 és 1,05 között: állóképességi profil, kényelmes hosszú távokon, magas heti futásmennyiséggel. A maratoni előrejelzés gyorsabb lesz.
- Körülbelül 1,06: az alapérték, egy következetes, kiegyensúlyozott edzéshetű futónak megfelelő.
- 1,08 és 1,15 között: sebességprofil, éles rövid távokon, de kevés futásmennyiséggel. A maraton érezhetően lassabb lesz, mint amit egy erős 5 km sugall.
Hol mond csődöt az előrejelzés
A Riegel azt jósolja meg, amit a jelenlegi formád lehetővé tesz, nem azt, amit az edzésblokkod hoz. Egy 5 km-ből számolt maratoni előrejelzés azt feltételezi, hogy tényleg megcsináltad a hosszú futásokat: nélkülük a 30. kilométernél lévő fal értelmetlenné teszi az előrejelzést.
A képlet a szintkülönbséget, a hőséget, a szelet és a pálya minőségét sem veszi figyelembe. Az eredményt egy tempóstratégia kiindulópontjának tekintsd, nem a célba érés garanciájának.